Ha a korlátokat fizikális valójukban képzeljük el, akár egy lépcsőkorlát, vagy egy magas épület teraszának korlátjaként is megjelenhet a képzeletünkben. Ebből a nézőpontból biztonságot adó létesítményekként is tekinthetjük őket, mert a fizikai biztonságunk védelmét szolgálják. Stabilak, erőteljesek-nincs miért aggódnunk. Nen potyogunk le a magasból.
Ha a belső korlátok legyőzése jut eszünkbe, vajon ők meddig támogatnak minket? Az ember alapvető késztetése a biztonságra való törekvés, de ez mindig és minden helyzetben kielégít minket? Megfigyelve kissé alaposabban a mindennapi életünket, ráébredünk szokásaink sokaságára, melyek ugyan kereteket és biztonságot adnak, de meddig. Mai divatos szóhasználattal ezt a keretrendszert komfortzónának nevezik. Komfortos, mert ezen belül egy jól definiált szokáshalmaz és világlátás által élünk az általunk és a környezet által teremtett világban. Azonban ezt a világot gyakran laposnak látjuk és onnantól kezdve már csak a korlátokat vesszük észre. Jó lenne kicsit másként éli, szabadnak lenni. De tulajdonképpen mitől is akarunk megszabadulni?
Életünk során eljuthatunk olyan szintre, hogy megérik bennünk a változtatásra való hajlandóság. Gyorsan rájövünk, hogy ez nem is olyan egyszerű. A bibi a régi beidegződéseinkben és önkorlátozó hiedelmeinkben van. Bár vágyunk a szabadságra és a kitörésre, azonban valami mindig visszahúz, így a várva várt siker is elmarad. Bár kiválóan tudjuk a lépéseket, leginkább megmagyarázni, azonban ha a tettek mezejére lépünk valami mindig beüt. Úgy érezzük, hogy az élet mindig akadály elé állít minket, pedig mi mindent megtettünk.
A hiba a hozzáállásunkban és a jól programozott mintákban van. A mély, tudatalatti minták feldolgozásában ma már számos terápiás mód segít, azonban ezeken túl a mi szemléletünknek is változni kell. Nagyon fontos aspektus az önmegfigyelés és a kitartás. A változás nem fog egyik napról a másikra végbemenni. Az önmegfigyelés során detektáljuk az adott helyzetre adott reakcióinkat, amikről aztán dönthetünk, hogy a reakció útjára lépünk, vagy elengedjük azt.
A komfortzóna átlépésének tekintetében is ez a helyzet. Itt az akciót a belső hang indítja (úgy sem sikerül) és erre lesz válasz a stop.
Több segítségünk is van a korlátok legyőzése során:
- Első körben elfogadjuk azt, ami van. Sokat segít, ha elképzeljük és érzés szintjén is megéljük a sikert az általunk blokkoltnak megélt szituációban.
- Felismerve a negatív hangot tudatosítjuk és elengedjük. A továbbiakban már nem a reakcióinkra, hanem a feladatra figyelünk.
- Elvisszük a helyzetben magunkat olyan szintre, amikor már minden védelmi funkciónk kikapcsol -mert elfáradunk- és ráébredünk, hogy a korlátokat mi magunk állítottuk.
Minél több ilyen korlátot döntünk meg, annál tágasabb lesz a komfortzónánk és annál inkább önállónak és szabadabbnak érezzük magunkat.
A kisfiú válla naponta kiugrott!
Olvasd el, hogyan segített a Bowen technika visszaszerezni a játék örömét, a mozgás szabadságát! – méghozzá fájdalommentesen!
A 10 éves kisfiú már el volt keseredve, amikor a legkisebb erőfeszítésre is kiugrott a helyéről a rakoncátlan ízület. Oda volt a játék önfeledt öröme, mert a kiugró váll már naponta gondot okozott. Mára ez már csak a múlté!
Jelen oldal üzemeltetője a jogvédett tartalmakat, ezen belül, de nem kizárólagosan a Bowen® és a Bowtech® logót a BTAA és BTAE, illetve ezen szervezetek magyarországi képviselőjének engedélyével használja.
