Napjainkban egyre több a táplálkozással összefüggő egészségügyi probléma, mint például az anyagcsere betegségek, emésztőrendszeri betegségek, reumatikus betegségek, krónikus betegségek, de egyes tudósok az idegrendszerrel kapcsolatos betegségeket is a nem megfelelő táplálkozáshoz kapcsolják.

A problémák okaként a táplálékaink minőségének romlását és a mi megváltozott igényeinket is megjelölik. Egy élelmiszer akkor nevezhető értékesnek, ha megtartja az élő anyagra jellemző komplexitását, optimális arányban tartalmazza a szervezetünk számára fontos építőanyagokat és a legkisebb mértékben tartalmaz toxinokat. Amerikai kutatók megállapították talajban termesztett 43 fajta zöldségre és gyümölcsre vonatkozóan, hogy az elmúlt fél évszázadban 5-40% közötti csökkenés tapasztalható a fehérje-, a kalcium-, a foszfor-, a vas-, a B2vitamin-, és a C-vitamin tartalom tekintetében.

Természetesen ez nem csak a növényekre, hanem az állati termékekre is vonatkozik, hiszen a megnövekedett élelmiszeripari igényeket nem lehet csak falusi állattartással kielégíteni.

A másik aspektus az élelmiszerek feldolgozottsága. Az urbanizáció és a hozzá kapcsolódó kereskedelem extrém növekedésével fontossá vált az élelmiszerek megfelelő állapotú szállíthatósága, ami azok feldolgozhatóságát és tartósítását vonja maga után. Ezzel arányosan csökken biológiai értékük is, túl azon, hogy számos adalékanyag, tartósítószer is bekerül a rendszerbe. A lecsökkent tápanyagtartalmat, vitamintartalmat pedig táplálékkiegészítőkkel és multivitaminokkal próbáljuk kompenzálni. Akár ördögi körnek is nevezhetnénk, mert egyre kevesebb ember tudja és nem is vállalja a háztáji gazdálkodást, másrészről nincs annyi ökogazda, aki minden igényt ki tudna szolgálni.

Ahogy az életünk felgyorsult, szép lassan eltávolodtunk a természettől és a természetestől. Ez megjelenik a táplálkozásunkban, a hozzá fűződő viszonyunkban is. Az emberek nagy többsége szélsőségekbe esik és valahogy nem lel rá a középútra. Persze nem lehet mindig nagyanyáinkra hivatkozni, mert ma teljesen más világ van, de az biztos, hogy mindennek megadták a módját, így figyeltek a táplálkozásukra is ésszerű keretek között.

Az emésztőrendszer feladata a tápanyagok felvétele, építőkövekre való bontása, majd azok felszívása és az emészthetetlen salakanyagok eltávolítása a szervezetből. A makro tápanyagokból naponta grammnyi vagy ennél nagyobb mennyiséget föl kell vennie az élő szervezetnek. Ezeket a tápanyagokat funkciójuk során három csoportba soroljuk:

• sejtépítők: fehérjék
• energiaszolgáltatók: szénhidrátok, zsírok
• sejtalkotók:víz, ásványi sók, vitaminok

A zsírok a szervezet nagy energiatartalmú alkotói, melyek fontos sejtalkotók és energiaszolgáltatók, energiatárolók, valamint részt vesznek hormonok és hormonszerű anyagok képzésében. Nélkülük a zsírban oldódó vitaminok sem tudnának felszívódni. Ezen kívül fontos tényezője a hőháztartásnak és nélkülözhetetlen a bőr megfelelő felépítésében.

A kiegyensúlyozott étrend alapján a napi bevitt kalória meghatározott energiaszázalékait adják a következő tápanyagok:

• szénhidrát: 55-58E%/nap
• fehérje: 12-15E%/nap
• zsír: max.30E%/nap

A diéta, egy étrend, amely a beteg emberek kezelésére, állapotuk rosszabbodásának megelőzésére ajánlott szisztémás rendszer. Így külön kell választanunk az egészséges táplálkozástól, mert nem mindenkinek javasolt és inkább kúraként kell alkalmazni a gyógyulás időszakában, speciális előírások mellett.
A különböző étrendek, ezen alkotók arányát más-más %-ban adják meg. A régiek mellett számos étrend alakult ki az évek során: Vega és Vegán étrend, Atkins-diéta, Hay-féle szétválasztó étrend, Gerson-diéta, Paleolit táplálkozás, Ketogén étrend stb.

Mindemellett a szervezetnek szüksége van még vízre, ásványi anyagokra és vitaminokra is. A vitaminok biokatalizátorként működnek, az ásványi sókra a sejtek normális működéséhez van szükség, a test 60-70%-a pedig víz.

A táplálkozási szokások kultúrától, földrajzi elhelyezkedéstől, vallási hovatartozástól függően más és más. Ezek a szokások a globalizáció által keverednek is. Fontossá vált a tudatos táplálkozás kialakítása, hisz ma már minden elérhető, csak jól kell tudnunk választani belőlük. A mai európai táplálkozás másik fő problémáját főként az adja, hogy a mértékek torzultak el. Sokkal több kalóriát, zsírt, fehérjét, szénhidrátot, viszont alacsony mennyiségű rostot, vitamint és ásványi anyagot viszünk be a szervezetbe. Mind emellett az ülő, stresszes életmódunk is beleszól a történetbe. Egészséges táplálkozási szokások.

Az ájurvéda szerint úgy kell étkeznünk, hogy a gyomor egyharmada étellel, egyharmada folyadékkal legyen teli, egyharmada üres maradjon. A mértékek az időtávokra is vonatkoznak, mert az emberek nagy többsége végig rohanja a napot és esti időszakra esik a fő étkezés, mennyiségben és minőségben is. Amit a keleti kultúrák még társítanak a táplálkozáshoz az az, hogy nem vagyunk egyformák. Mindenki más karakter, habitussal, testfelépítéssel, gondolatokkal, érzelmekkel. Ami az egyiknek jó, az a másiknak nem biztos. A táplálkozáshoz kapcsolódó egészségügyi problémákat az egyensúly megborulására vezetik vissza. A cél az egyensúly visszaállítása a táplálkozás és a hozzá kapcsolódó kúrák által.

Az indiai-ájurvédikus rendszer

Az ember 5 elem, az éter, a levegő, a tűz, a víz és a föld elemből épül fel, ami az emberi testeben 3 alapelvként (dósa) jelenik meg, Vata, Pitta, Kapha. Ezek felelősek az egyén élettani folyamataiért és azok kóros megváltozásáért is. Mindhárom dósát más-más jellemez a testfelépítés, egyéni vágyak, anyagcsere, táplálkozás, mozgás tekintetében, ők alkotják az ember pszichoszomatikus létezésének alapjait. A betegségek akkor alakulnak ki, ha alul, vagy túlműködnek.

Az ájurvédával foglalkozó szakemberek mindig az adott dósatípusnak megfelelően alakítják ki a kliens számára a megfelelő étrendet és azt még kiegészítik légzőgyakorlatokkal, lelkigyakorlatokkal, jógával. A rendszerben vannak olyan ételek, amelyek rontanak, vagy javítanak az adott típusú ember állapotán. Nagy hangsúlyt fektetnek az ízekre, mert azokkal harmonizálni lehet. Nem kell lemondani semmiről, hanem az adott dósához tartozó ételeket kell nagyobb arányban fogyasztani az egyensúly megtartása érdekében.

Kínai rendszer

A hagyományos kínai orvoslás holisztikusan szemléli az embert, aki szoros kapcsolatban van a természettel. Hasonlóan az ájurvédikus rendszerhez, ebben a szemléletben is megjelenik az 5 elemmel felépülő makrokozmosz és ennek kicsinyített mása a mikrokozmosz, az ember. Az 5 elem a Fa, Tűz, Föld, Fém, Víz. Ezek a minőségek egymással szoros kapcsolatban vannak, hisz létrehozhatnak tápláló, illetve gátló, romboló köröket. Ha az egyik elem a láncolatban túlsúlyba, vagy hiányba kerül, az az egész láncolatra hatással lesz. A testünket tekintve minden elemhez tartozik egy szervpár, íz, szín, érzelem, évszak stb. Ehhez még hozzáadódik a taoista jin-jang elmélet, melynek alapja, hogy az energiák kölcsönösen létrehozzák, korlátozzák egymást és egymásba átalakulnak, azaz folyamatosan az egyensúlyi állapot megtartására törekednek. A régi kínaiak a táplálékokat besorolták mind az 5 elem szerint, mind pedig úgy, hogy a jin vagy a jang energiát erősítik.

Megfigyelték, ha valamelyik fajta táplálékot túlsúllyal fogyasztják, akkor az hatással lesz a belső szervek működésére, de akár a lelki állapotunkra is. Ugyanezt használják ki a gyógyítás során is. Nagy általánosságban a betegségeket a túl sok nyers, hideg étel, a tisztátalan táplálék, a túl zsíros, vagy erős, vagy édes étel és a mértéktelen alkoholfogyasztás generálja.
Az előzőekben láthattuk, hogy a táplálkozás, bár egyszerűnek látszik, mégis egy sokalkotós, bonyolult folyamat, amire nem csak a tápanyag anyagi összetétele van hatással, hanem jóval túlmutat azon. A cél az, hogy ne a szélsőségek között pingpongozzunk, hanem próbáljunk egészséges ételeket, egészséges hozzáállással fogyasztani.

Dr. Tamasi József: Természetgyógyászati alapismeretek, AEEK, 2017
https://www.netamin.hu/tudasbazis/cikkek/csokkeno_tapanyagtartalom_zoldseg_gyumolcs/
Dr. Vasant Lad: Ayurvéda, Az öngyógyítás tudománya, Édesvíz Kiadó, 1990
Simoncsics Péter: A kínai akupunktúra régen és ma, Gondolat, 1988