A légzés, mint élettani funkció teljesen hozzátartozik az életünk minden pillanatához egészen a halálunkig, jobbára tudattalanul működik és bele sem gondolunk mennyire kötöttek vagyunk hozzá. Egyik oldalról egy egyszerű gázcserét jelent annak érdekében, hogy a sejtjeink oxigénhez jussanak, másik oldalról azonban szoros kapcsolatban van a befogadással és az elengedéssel, hisz a folyamat során is beszívjuk a levegőt, majd kifújjuk. Tulajdonképpen az élet áramlik át bennünk általa. A lélegzés a lélek, az érzelmek pulzálását is jelképezi, mely visszatükrözi érzelmi folyamatainkat. Ha valamilyen légzőszervi probléma alakul ki, akkor annak hátterében érzelmi problémák is vannak.

A légzőgyakorlatok különféle formái az egész világon megtalálhatóak. Az egészségre gyakorolt jótékony hatásukon túl segítséget nyújtanak tudatállapot megváltoztatására és spirituális élmények megélésére.

A levegő ki- és beáramlása a tüdőbe nyomáskülönbség révén valósul meg, a különbséget a mellűri térfogat tágulása és szűkülése hozza létre, a munkát pedig a légzőizmok végzik. Egészséges embernél csak a belégzés jár aktív izommunkával, a kilégzés teljesen passzívan működik, mert az izmok elernyednek és a rekeszizmot a hasűri nyomás emeli föl, ami által a levegő kiáramlik a tüdőből.

Bár a légzés, mint jelenség egyszerűnek tűnik, azonban az idegrendszeri háttere sokkal komplikáltabb, mint gondolnánk. Bár vegetatív, automatikusan működő funkció, azonban akaratlagosan is szabályozható, így több dologra is tudunk hatni általa.

• vegetatív szabályozás

Központja az agytörzsben van, ahol külön specializálódott idegsejtek találhatóak, melyek a ki és belégzésre specializálódtak. Ezek hozzák működésbe a légzőizmokat és adják a légzés ritmusát.

•  akaratlagos szabályozás

Központja az agykéreg és az innen futó idegpályák közvetlenül a légzőizmok mozgató ideg sejtjeihez futva szabályozzák a légzést. Ez a szabályozás adja az alapot a légzőgyakorlatok végzéséhez, levegő-visszatartásra.

• a formatio reticularis és a gamma-rendszer működése

Ez adja az idegrendszeri hátterét a keleti mozgásgyakorlatoknak, ahol a légzés-izomtónus-vegetatív rendszer-érzelmi állapot körből valamelyiket a másikkal befolyásolni akarjuk. Ezen keresztül tudjuk a légzést a tudatunkkal irányítani, vagy a légzéssel az izomtónusra hatni, illetve fordítva.

Napjainkra sikerült elérnünk, hogy szinte mindenkinek problémája a légzésének minőségével. Ha nincs is még légzőrendszeri problémája, a légzése már felületes és a folyamathoz olyan izmokat is be kell kapcsolni, amik normál esetben nem kellene, hogy dolgozzanak. Így megnövekszik az energiaigény és a légzés felületessé válik, ami számos belső szervi probléma melegágya.

A Jóga gyakorlati módszerének egyik legfontosabb része éppen erre irányul. Ezt pránajámának nevezik és célja uralom a prána fölött. A légzésben olyan eszköz áll rendelkezésünkre, melynek segítségével egészen magasrendű eredményeket lehet elérni. Azonban azoknak is nagyon hasznos, akik csupán a testi működésüket igyekeznek kiegyensúlyozni és alkalmazásával kiküszöböli szervezetéből a zavarokat, betegségeket. A gyakorlatok alkalmazásával az idegműködését és ezen át az elmeműködését is legalább olyan mértékben ki tudják egyensúlyozni, hogy nyugalmasabb és koncentráltabb állapotba jutnak. A Nagy jógalégzés és a váltott orrlyukas légzés mellett számos a különböző szervek stimulálására kifejlesztett légzőgyakorlatok alakultak ki úgy, mint a Bhásztrika, Kapálabháti, vagy az Idegerősítő, Tisztító légzések.

A kínai légzőgyakorlatoknál fontos az erőlködés mentes, könnyű légzés megvalósítása, a tudat és a figyelem irányítása, valamint a csí áramlásának befolyásolása általa. Gyakran imaginációt is kapcsolnak hozzá.

Harmonikus légzés harmóniát visz a mindennapjainkra. Tanulj meg helyesen lélegezni!